Pénz, zsebpénz, gondolatok:
Sokáig gondolkoztam, hogyan kezdjem ezt a bejegyzést, ezt az új blogot. Egy kicsit a gyermekkorba visszanyúlva a zsebpénzig kalandoztak el a gondolataim. Gondolom, mindenki irigyelte gyermekként a nála több zsebpénzzel rendelkező osztálytársait, és talán nem is gondolt azokra akik még nála is kevesebb pénzt kaptak költekezni. A felnőtteket meg tuti mindenki irigyelte, hiszen csak azt láttuk, hogy amit akarnak azt megveszik a boltban, és mindig tudnak füzetni a pénztárnál. Arról mit sem tudtunk, hogy hogy vívódhatnak, hogy valamire nincs olyan nagy szükségük, és, hogy hogyan számolhatnak fejben, hogy tényleg tudjanak füzetni a kasszánál.
Persze írhatnék bevezetőként a pénz történelmi szerepéről, a kialakulásáról vagy a fejlődéséről is, de erről bőven sokat lehet olvasni a neten, akárcsak a pénzkeresésről, vagy a pénkereseti lehetőségekről is. Ezért szeretném inkább egy kicsit érzelmi oldalról megközelíteni ezt a rettentő érzelemmentes tárgyat, a pénzt.
